Kedves Barátaim!

Az elmúlt napokban számvetést végeztem magamban az elmúlt szezonról, ami a mi huszonkilencedik, nekem személy szerint pedig hetedik scudettommal zárult. (a levél június 6.-án írodott- a szerk.) Oly sok pillanat jutott eszembe, amit nektek köszönhetõen élhettünk át és ami az agyamba és a szívembe is bevésõdött. A legutolsóval, szeretném kezdeni, azzal a hangorkánnal amivel üdvözöltettek, mikor páyára léptem Bariban, ahova Olaszország minden részéböl érkeztetek és a tizenhárom évem alatt sokadjára fejeztétek ki szereteteket felém. Tizenhárom év, de valójábban mennyivel több.

Megpróbáltam visszagondolni a gyerekkoromra és az elsõ alkalomra, mikor kaptam egy Juventus mezt. Felvettem és olyat éreztem, ami az évek folyamán alakult át büszeséggé, összetartozássá olyan érzésekké, amik minden igazi Juventus szurkolóban ott gyökereznek, és amik egy hatalmas családdá és tesvériséggé kovácsolnak össze bennünket.
Menjünk vissza a múltunkba egészen 1897. november 1-ig, mikor is pár ember egy padon ülve elhatározta, hogy alapít egy football klubbot, amit aztán az Agnelli család fogadott örökbe és sosem hagyott magára, hanem generációról generációra hatalmas szenvedéllyel segítette, hogy felnõjjön és gyarapodjon. Ez az a szenvedély ami egyesít mindnyájunkat.

Még mindig emlékszem, mikor 1993-ban megérkeztem és elõször talákoztam Giovanni Agnellivel, hatalmas egyéniség volt, akárcsak a bátyja Umberto. Emlékszem az elsõ gólokra, az elsõ gyõzelmekre és a szeretetetekre ami az idõk folyamán csak nõtt: együtt éltük át a sikereket és olykor a keserûséget, de az ezekben való részvétel a köztünk lévõ köteléket csak még erõsebbé tette.
Szeretem ezt a klubbot, mondtam ezt már korábban is, és fogom is még mondani, és mindent amit a klub jelent nekem és nektek...
Amikor a gólrekordomat ünnepeltük nem a gólok tettek engem boldoggá, hanem amit ez jelent: egy darabka a Juventus történelmébõl, amirõl kisgyerek korom óta álmodozom, de sosem hittem volna hogy valóra válik.

Büszke vagyok arra, hogy juventino lehetek, és hogy zászlóvivõ, ahogy oly sokan hívnak, de valójában én is csak egy kis darabja vagyok a Juventusnak. És ha valamelyikõtök közelebbrõl megnézi ezeket a kis darabokat, valamelyiken a saját nevét is felfedezheti...
Ahogy a klub is él tovább, rátok is szükségünk van! Muszáj együtt maradnunk!

Kapitányotok:Alessandro Del Piero